Femgore: a nők felszabadítása a horror irodalomban

Egy fiatal lány és az anyja az erdőben élnek. Életük általában egészen normális, azzal a kivétellel, hogy kannibálok. Az otthonukba csábítják az embereket, megmérgezik, majd megfőzik őket.

Ez Lucy Rose egyik regényének központi cselekménye. Egy új irodalmi trendhez vagy alműfajhoz tartozik, amelyet „femgore" néven ismernek.

Ahogy a név is sugallja, női főszereplők jelennek meg ezekben a könyvekben, melyeket gyakran nők írnak.

Ugyanakkor fontos jellemzőjük a gore – vagyis a groteszk erőszak, sérülés vagy csonkítás ábrázolása, amely gyakran a „testhorrorban" (body horror) fordul elő, ami önmagában is a horror egyik alműfaja.

Világszerte folyamatosan növekedett az elmúlt öt évben a „női horror" (female horror) és a testhorror kifejezésekre irányuló online keresések száma a Google adatai szerint.

Hasonló tendenciák figyelhetők meg Latin-Amerikában is, ahol számos női író újradefiniálja a horrort boszorkányság, szellemek és nemi egyenlőség szemszögéből, a Nuevo Gótico Latinoamericano nevű alműfaj keretében.

Indiában szintén egyre erőteljesebb a nőközpontú horror mozgalom, különösen a filmművészetben.

A femgore kifejezés megalkotása és növekvő népszerűsége részben a közösségi médiaplatformoknak, például a TikToknak és a #BookTok trendjének köszönhető, amely lehetővé teszi az írók számára, hogy közelgő műveiket egy meglévő könyvszerető közösséggel osszák meg.

Ahogy a femgore népszerűsége növekedett, a nagyobb kiadók is felfigyeltek rá.

Számos, femgore címkével ellátott könyv ért el bestseller státuszt az Egyesült Királyságban, és néhány alkotás filmadaptációra készül.

A kifejezés „a női alkotók elmozdulását jelzi a gore és a testhorror felé… újragondolva, hogyan beszélünk a testünkről, hogyan beszélünk a női testről és a testi átalakulásról" – jelentette ki Stacey Abbott, a Northumbria Egyetem filmprofesszora, aki a horror műfaj szakértője.

„A nőknek nem kell szépeknek lenniük"

A femgore alműfaj népszerűsége a nők jogainak globális csorbítására és testük feletti kontrollra reagál – mondta Lucy Rose Egyesült Királyságban élő író.

„Legyen szó deepfake pornóról, abortuszjogokról vagy body shamingről (testszégyenítés) " – tette hozzá.

A femgore emellett megkérdőjelezi a női test irreális ábrázolásait.

„A nőknek nem kell szépnek, engedelmesnek és tisztának lenniük – lehetnek nyersek, visszataszítóak és vulgárisak."

A műfaj egyúttal katartikus élményt is nyújthat mind az írónak, mind az olvasónak – ez egy mód arra, hogy biztonságosan fejezzék ki haragjukat és a dühüket a fikció világában.

A The Eyes Are the Best Part az első regénye Monika Kim koreai–amerikai írónak.

A történet női főszereplője arról fantáziál, hogy megeszi anyja barátjának szemgolyóit, aki szexuális tárgyként kezeli az ázsiai nőket.

A szerző a Covid-járvány idején írta a könyvet, amikor – ahogy mondta – rengeteg gyűlölet-bűncselekmény történt ázsiaiakkal szemben, és „szörnyű dolgok zajlottak", különösen ázsiai nőket érintve.

„Olyan időszak volt, amikor nagyon tehetetlennek és borzalmasnak éreztem magam a világ állapota miatt. Ezért minden haragomat ebbe öntöttem" – idézte fel.

Jessie Elland brit regényíró elmondása szerint véletlenül került ebbe a műfajba.

„Nagyon félős vagyok, nem tudok horrorfilmeket nézni vagy bármi hasonlót" – mesélte.

„Azt hiszem, néha furcsán megnyugtató fikciós világban olvasni azokról a dolgokról, amelyek a valóságban félelmet keltenek benned" – magyarázta.

Első regénye, The Ladie Upstairs, 2025 elején jelent meg. A történet középpontjában Ann áll, egy szobalány, akinek előléptetése a ház úrnőjének személyes szolgálójává baljós fordulatot vesz.

Mi az a női testhorror?

Központi szerepet játszik a műfajban a testhorror újragondolása és újrafelfedezése annak érdekében, hogyan feltárjuk, miként írnak női testről.

A testhorror a fizikai test groteszk megsértésére, átalakulására, leépülésére vagy pusztulására összpontosít. A femgore lényegében mindezt női nézőpontból szemléli.

„Úgy gondolom, hogy sokkal nyíltabb a testhorror befogadása, hogy azt a feminista célokhoz igazítsák és újragondolják" – mondta Stacey Abbott horror-szakértő, a Northumbria Egyetem professzora.

„A testhorror lenyűgöz engem" – magyarázta Virginia Feito spanyol írónő, akinek Victorian Psycho című regényében egy vérszomjas nevelőnő szerepel.

„Szükségem van terápiás kiútra, hogy feldolgozzam azokat a dolgokat, melyeket a testem csinál (például a menstruációt) – tette hozzá.

Jessie Elland elmesélte, hogy könyvében a nők testükhöz fűződő viszonyát akarta tükrözni, mert tisztában van vele, hogy a nőiség „még mindig tabunak számít" sokak számára.

„Az egyik kedvenc jelenetem, amelyben nincs semmi groteszk vagy horrorisztikus, egy csendes rész, ahol a két főszereplő a menstruációról beszélget" – mondta.

Miben különbözik a femgore más horrorregényektől?

Hagyományosan a nőket a horrorregényekben és -filmekben áldozatként, bosszúálló sorozatgyilkosként vagy „final girl"-ként ábrázolják, azaz magányos túlélőként, aki szembeszáll a szörnnyel vagy a gyilkossal.

„A nők belefáradtak ezekbe a történetekbe – a filmekben, a könyvekben és különösen a valóságban" – jelentette ki Monika Kim.

A femgore teret kínál arra, hogy felforgassák ezeket a toposzokat.

A femgore főszereplői gyakran sokkal háromdimenziósabbak – kifejezik a fájdalmat, a traumát, a dühöt és a vágyat.

„Számomra egy idő után kissé unalmasnak és leereszkedőnek tűnt, hogy a nőknek csak akkor adtak vágyat az erőszakra, ha egy férfi ártott nekik" – mondta Virginia Feito író.

„Talán inkább bemutathatnánk a női erőszak különböző, összetett, pszichológiailag rétegzett vizsgálatait."

Stacey Abbott professzor szerint még a női kannibálok ábrázolása is „felborítja a gondoskodó felfogásokat... megkérdőjelezve azt, hogy mi számít elfogadhatónak."

A női horror egy új műfaj lenne?

Röviden: nem – de a femgore a jelenlegi globális problémákra és eseményekre adott válasz.

„A nők mindig is nagyszerű horrorírók voltak – gondoljunk csak Mary Shelley-re" – emelte ki Virginia Feito.

„A különböző horrorkorszakok politikai változásokat tükröznek" – tette hozzá Lucy Rose.

Ő a femgore gyökereit a testhorrorban és a transzgresszív irodalomban látja, Angela Carter műveitől kezdve egészen a folklórig és olyan mítoszokig, mint a Medúza és a boszorkányok.

A horror csak a fiúknak való mítoszt Stacey Abbott professzor határozottan cáfolta.

„A nők mindig is rajongtak a horrorért" – mondta, hozzátéve, hogy a gótikus irodalomnak is kulcsfontosságú olvasói voltak a nők.

Valójában a légkör most más, „egyre erősebb az igény a női hangokra" – magyarázta Virginia Feito.

„Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy olyan időszakban léptem be ebbe a térbe, amikor a nőket szívesen fogadják. Nem kell elrejtenem a szenvedélyemet, és nem kell álnéven írnom" – tette hozzá.

„Határozottan úgy gondolom, hogy ez jó időszak a női horrorírók számára."

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Sebestyén Roland